|
Témaindító hozzászólás
|
2010.11.09. 19:53 - |
Hegyről lecsurgó jéghideg,friss víz,melynél mindig látható egy szivárvány.Elég zajos a közvetlen közelében lenni,de ha a kellő helyről nézzük,bámulatos és szemet gyönyörködtető.
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Halovány pír jelenik meg az arcán,mikor Tau szépnek tartja.*Kö...köszönöm.*dadogja maga elé halkan*Emberként sokkal szebb voltam.Nem volt 2 ilyen fölösleges agancs a fejemen,nem volt gondom a bundámmal és cipőt viseltem pata helyett.Bár ezeket a tetoválásokat lassan megszokom.*ránt vállat*Úgy egy éve,róvom itt a köröket.Rovarokon kívül bármit megeszem,de a hernyók elég gusztustalanok.*jelenti ki fintorogva,majd megindul előre.A férfi kérdésére egy pillanatra elhallgat,majd megtöri a csendet.*Egy éve megölték a barátomat és vele együtt engem is.Egyébként Kyne vagyok.Kyne Hiricine.
 |
- Nem tudom miért tartod magadnak szörnyűnek, egész szép vagy... a szemeid nagyon gyönyörűek! *mosolyog* - Ezen a helyen mindenki mássá vált, hogy melyik irányba haladsz, azt csak te tudod eldönteni... gyere menjünk, keressünk valami ennivalót, én egésezn jól ismerem ezt a helyet már ahooz képest, hogy csak fél éve kerültem ide... te mikor? *érdeklődik* - Mit ennél? Halak? Gyümölcsök? Mit szeretsz és mit nem? *elkomolyodik kissé*- Miért ölsz Animákat?
 |
*A földet kezdte el fürkészni,mint aki valamin nagyon töri a fejét.Nem szólalt meg,de látszott rajta,hogy a hallottakon mereng.Eddig magának,se akarta bevallani,de a fiúnak igaza van.Nincs hazája,nincs hely,melyet magának tudhat.Egyedül van a világgal szemben.Annyira belemélyedt a dolgokba,hogy Tau érintése hozta vissza a jelenbe.Meglepetten pislogott közben a férfi keze és a kéz tulajdonosa között járatta tekintetét.Ennél már csak az érte váratlanabbul,mikor lekerült róla a csuklyája,ezzel láthatóvá vált valódi énje,az agancsaival egyetemben.Egy pillanatig nem tudta mi történt.Pupillája összeszűkült a hirtelen támadt fénytől,mely hatására lehunyta szemeit.Füleit hátracsapta és fejét is elfordította.*Mit művelsz?*kérdezte ilyedten,közben orrlyukai idegesen jártak.*
|
- Ne úgy tekint erre a földre, mintha itt csak elátkozott teremtmények élnének... abba az életedbe már nem mehetsz vissza többé, a társadalom sem fogadna be így... de ez a hely.... ezen a földön itt elfogadnak... persze mindenkinek meg kell küzdenie a saját démonaival... mégis azt mondom nem szabad feladnod, az ami voltál nem tűnt el *közelebb ment hozzá és a nő mellkasára tette a jobb kezét, persze ügyelt rá, hogy a melleit ne fogdossa meg (XD)* - Ami belül voltál, mindig is az leszel, talán a tested változott, úgy gondolod nem vagy tökéletes, pedig talán épp így váltál azzá... *lerántja egy gyors mozdulattal a lányról a csuklyát ami takarta, ha csak az nem volt gyorsabb nála*
|
*Nem mozdul mikor a férfi közelebb lép hozzá,csak nézi hideg tekintetével,melyben jelenleg egy kis kétségbeesés is tükröződik.Reggel még profi vadászként állt neki a napnak,most viszont úgy érzi,össze van zavarodva.Nem tudja,hogy mitévő legyen.*Nem tudok ebben a világban élni,vissza akarok térni a régi életemhez.Hogy békélhetnék meg,hisz ez a förtelem nem én vagyok.*magyarázza közben rápillant egyik kezére,mely nem teljesen olyan mint régen.*Ehetünk.
|
- Úgy ahogy mondom... *közelebb lép hozzá* - Vedd le ezt a vacakot és próbáld elfogadni magad olyannak amilyen vagy, te csak valami olyasmit látsz a lényedben amitől félsz, rettegsz... pedig amíg nem fogadod el önmagad, nem fogsz tudni lélegezni ebben a világban... mármint átvitt értelemben, én uyganezt éreztem... amikor még emberként éltem... de itt valahogy egészen más lettem mint aki valójában voltam... nos... én ennék valamit, te nem vagy éhes?
|
*Megtorpant,mikor Tau ismét érdeklődött.*Nem tehetem...szörnyeteggé váltam.*jelenti ki ridegen,majd mikor a fiú társulást említ kérdőn hátrafordul.Egy pillanatra nem tudja mit mondjon.*Öhm...rendben.*egyezik bele a közös utazásba.*Ezt hogy érted?*céloz az utolsó kijelentésre.*
|
- Ohh az jó... hála az égnek... *sóhajtott megkönnyebbülten, majd figyelte a nőt aki elsétált mellette* - Ugyan.... miért nem veszed le azt a maskarát magadról és nézel szembe a mostani... valódi önmagaddal...? Ha gondolod egy darabig mehetnénk együtt, mint egy csapat hmm? Persze nem muszáj elfogadnod, csak ha valaki nagyon magányos, belevész a nagy semmibe, a végén nem leszel képes elfogadni a magányt... és olyan tébolyult szörnyé válsz, mint akit valóban gyűlölsz, mert az igazság az, hogy magadat nem kell gyűlölnöd már tovább....
|
*Lehajtja fejét és elgondolkodik amit a fiú mondott neki.Véleménye szerint is sok szempontból logikus dolgokat mondott.A fiú kérésére nemlegesen megrázta lassan a fejét,majd megindult előre.Már nem akart ártani a bikának.Lassan elsétált mellette,kéztávolságon belül,de azért vigyázott,hogy nehogy meglássa valódi énjét.Szégyelte magát,mostmár nemcsak a külsője miatt,de a viselkedése végett is.*Egyedül maradtam.*foglalta össze múltját szűkszavúan.*
|
- A múlt mindenkit kísért, szinte.... persze vannak olyan szerencsések is, akiket megkímélt ettől az élet... *mondja és vigyorra húzza a száját* - Mégis azt hiszem nem a múltban kell élnünk... ami megtörtént, már nem fordítható vissza.... teljesen mindegy, hogy mennyire is próbálod... persze ez ismét csak a pozitív gondolkodás... ümm ugye... gyerekeket azért nem öltél gyerek animákat? *érdeklődik*
|
*Hátracsapja füleit,bár ez csak számára érdekes,hisz most is álcája mögött rejtőzködik.Legalább egy éve nem beszélt senkivel,hisz csak animákkal találkozott,akiket minden szó nélkül megölt.Most mégis itt ül a parton és Tau kérdéseivel bombázza.Apró mozdulatot tesz fejével,hogy szeme sarkából lássa a bikát,de csuklyája nem engedi,így nem is próbálkozik tovább.*Nem tudom elfelejteni a múltat.*motyogja maga elé,majd lassan felkel és a fiúra emeli tekintetét.*
|
- Rendben.... ha így gondolod... *neki még ott van a seb az oldalán, de már nem vérzik, apró kis horzsolásnak tűnik csak, mely több vért eresztett ki, mint kellene.* - Hogy érted azt, hogy nem sikerül? *érdeklődik, miközben felfogja az első szavakat* - Van oka annak, hogy nem megy?
|
Nem sikerül.*jelenti ki lemondó hangon,majd csuklyáját mégjobban az arcába húzza.Nem néz fel,folyamatosan a víztükröt figyeli.Egy pillanatra lehunyja szemeit,és mély levegőt vesz.Már egyáltalán nincs semmi gondja,mintha mi sem történt volna vele.Kardját elteszi,majd egyik kezét belemártja a vízbe.Figyeli,ahogy vízgyűrűk keletkeznek és megtörik a tükörképét,majd a tenyerében összegyűlt vizet kiissza.*Nem hiszem,hogy tudnál segíteni...
|
- Nem az én stílusom... mint mondtam már az elején, nem vagyok szörnyeteg... én itt hangsúlyban élek evvel a világgal, az itt élőkkel... nem értem neked miért nem sikerült, de megpróbálhatnád, bármi is történt veled, amiért ennyire gyűlölöd az animákat... és persze egy kalap alá vonod őket... *mondja kissé megrovóan* - Nem igazán tudom... miben szeretnéd, hogy a segítségedre legyek?
|
Tudom.*válaszolt,amikor Tau kijelentette,hogy a világ veszélyes.*Miért adsz tanácsot és nem végzel velem?*kérdi,közben tekintetét a vízben tükröződő képén tartja.*Segítség?Ezt,hogy érted?Miben akarsz segíteni?*kérdi motyogó hangon*
|
*Tau nagyon meglepődik, ezért egy pillanatig megáll és néz maga elé, majd végül rászánja magát, hogy megszólaljon* - Ez a világ veszélyes... jobban tennéd ha nem becsülnéd alá az ellenfeled egy csatában... mert még a végén te maradsz alul... kell segítség? *kérdi végül* - vagy menjek? *teszi hozzá*
|
*Nem ellenkezett mikor Tau felvette.Utolsó pillanatban megragadta a kardját,mely az ütközéstől kiesett a kezéből.Jelenleg nem volt ellenséges,kardja hegye nyomot hagyott a földön,míg eljutott a vízig.Egyre jobban visszatért az életbe.Némán figyelte,ahogy a fiú lemossa magáról vérét,majd mikor elhaladt mellette egy halk "köszönöm" hangzott el.*
|
*Tau nem sokat tétlenkedett, felvette a lányt és a vízhez vitte, a szélére ültette* - Mosd meg magad talán utána jobban leszel... *aztán magát végig locsolta a kellemesen hűs vízzel, hogy a vörös folyadékot elnyeljék a habok., kikecmergett és ha a nő nem állította meg akkor elballagott*
|
*Sose volt még része ebben az élményben,hogy agancsait használhassa ilyenfajta támadással szemben.Bár nem szerzett komoly sérülést,még mindig kába volt.Nem figyelt a külvilágra,egy rövid időre eltűntek a zajok is.Feje lassan és apró mozdulatokkal ide-odadülöngélt.Tau kérdésére csak felpillantott rá hatalmas szemekkel értetlenül.Beletelt némi időbe,mire ismét kezdte érzékelni a külvilágot.Nagy nehezen feltápászkodott,de azzal a lendülettel féltérdre rogyott.Teljes mértékben ki volt szolgáltatva a bikának.*
|
*Tau már nem tud leállni, elszabadult benne valami ősi ösztön, mindenképpen harcolni fog, harcolni az életéért, viszont amint megütközik az agyanccsal nagyon megleődik, nem számított rá, hogy ennek a lénynek lehetnek szarvai, mert ő egyenlőre még nem tudja, mi védte meg a nőt a felnyársalás elől. Ez a döbbenet elég volt ahhoz, hogy a fiú észhez térjen, mély levegőt vett és lassan fújta ki, hogy lenyugodhasson.* - Mindened megvan? *kérdezte miközben megérintette a saját sebét, de nem mert ismét oda nézni, nehogy ismét felül kerekedjen rajta a vérvörös szín*
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
