|
Témaindító hozzászólás
|
2010.11.09. 19:53 - |
Hegyről lecsurgó jéghideg,friss víz,melynél mindig látható egy szivárvány.Elég zajos a közvetlen közelében lenni,de ha a kellő helyről nézzük,bámulatos és szemet gyönyörködtető.
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Semmi...semmi*vágja rá,majd fejére húzza csuklyáját,hogy eltakarja érzéseit,mely önkéntelenül is megjelentek rajta.Fehér bundája nem éppen a legjobb ilyen esetekben.*Igen,bosszút akarok állni.Ha ez bekövetkezett,akkor mondhatom azt,hogy igen,elértem azt az életemben,amit szerettem volna,mostmár örömmel elhagyom ezt a világot.Neked?
 |
- Mi a gond? *kérdi amikor az elkapja a kezét, Tau viszont csak mosolyog a dolgon, a róka eltűnt a helyéről, viszont tau még érzi az illatát, figyel, de mivel nem akarja megijeszteni a nőstényt, nem is nagyon mutatja jelét annak, hogy ideges lenne e miatt* - Egyébként mik a céljaid? Van valami amit meg szeretnél tenni melőtt meghalsz? Nem mintha most kéne meghalnod, csak kérdezem...
 |
*Belemerült az ellenség szemmeltartásában,olyannyira,hogy hagyta magát vezetni,pár pillanattal később esett csak le neki,hogy Tau a kezénél fogva teszi azt.Füleit hátracsapta,arcán halovány pír jelent meg.Kezét elkapta onnan,majd ment a maga útján,s módján.*
|
- Akkor csak figyeld... nem kell aggódnod, ketten erősebbek vagyunk mint ő egyedül... ha meg is támadna minket akkor le tudnánk győzni... *fogja meg a lány kezét, hogy biztosítsa arról, mellette van, majd sétált tovább*
|
Nem bízom benne.Ahogy hátatfordítunk nekünk fog rontani.Még a szeme sem áll jól.Előző áldozata csak az előétel volt.Minden bizonnyal ránk feni a fogát.*mondja ki nyíltan a véleményét,de ennek ellenére Tau mellett marad és követi,bár szemét nem veszi le az állatról.*
|
- Ne aggódj... csak egy róa, maradj mellettem... a bikák erősek, nem fogja megkockáztatni, hogy ránk támadjon... viszont nem is lenne tanácsos oda néznem a vér miatt... szóval csak sétáljunk el, ne hívd fel a figyelmét, senkit sem szeretnék megölni ha lehetséges... *indul meg óvatosan, nem is nézve hátra*
|
*Még egy utolsó pillantást vet a nyúlra,majd továbbáll.Határozott léptekkel halad előre,ruháját gyengéden lengeti a szél.Mély levegőt vesz,mely megtölti a tüdejét és megnyugtatja lelkét.Mikor ismét motoszkálásra lesz figyelmes,először nem törődik vele,de mikor Tau hátrapillant követi tekintetével.Eddig tartott a nyugalom,egy vad bukkant elő,mely minden bizonnyal bepróbálkozik ellenük.Először elkerekedett szemekkel méregeti,hisz véres pofája csak úgy tündöklik a fogaktól,de aztán összeszűkült tekintetre vált.Keze ismét fegyverére csusszan és vár...*
|
- Rendben, menjünk... *indul meg a nő mellett, mint valami testőr, mikor újabb zajra lesz figyelmes ugyanabból a bokorból, épp megfordul, amikor egy rókaszerű anima ugrik elő, fogai közt még látszódnak a nemrég elfogyasztott nyúl véres cafatkái, Tau persze nem ront neki, a róka valószínűleg tudja, hogy egy bika ellen nincs túl nagy esélye, de feszülten figyel, s csorgatja a nyálát*
|
*Mereven figyeli a zaj forrását,megszorítja a markolatot feszült éberségében,majd meglepődik mikor egy nyúl ugrik elő onnan.Megnyugszik,hogy nem egy újabb Anima volt a nyomukban ártó szándékkal.*Menjünk tovább,még sötétedés előtt haza akarok térni.Éjszaka előjönnek a ragadozók.
|
* Tau nem tett egy óvatlan mozdulatot sem, beleszimatolt a levegőbe, szarvai támadásra készen álltak... pár pillanat múlva egy nyúl ugrott elő a bokorból, Tau felnevetett* - Na szép... kár hogy már nem vágyódom a hús után, finom vacsora lenne belőle...
|
*Lepillant a mélybe,míg tartja magát.Hamar rájön,hogy nem érdemes lezuhanni,hisz minden bizonnyal nem élné túl a földetérést,így feltekint,hogy keresse a következő kapaszkodót,mikor Tau keze jelenik meg felette.Lassan nyújtja felé,majd felmászik.Amint földet ér,fülei az égbe merednek,orra úgy jár,mintha szagot fogott volna.Kezét ráteszi kardja markolatára,hogy az adott pillanatban előránthassa.*
|
- Tehát olyanokra gondolsz mint én? *néz a lányra miközben ő már felért, kinyújta felé a kezét amikor az már közel jár a célhoz, és ha engedi akkor felsegíti* - Különben meg mondtam már neked, nem minden anima olyan amilyennek leírod őket... *hangokat hall nem messze tőlük, így gyorsan megfordul, s tekintetét a sűrűbe veti* - te is hallod? *kérdezi, s óvatosan dobbant egyet a patájával*
 |
Miből gondolod,hogy nem érdemlik meg?Az animák gyilkológépek.Egyik pillanatban úgy viselkednek,mintha emberek lennének,majd váratlanul rájuk tör az állatias ösztön és kezelhetetlenek.*magyarázza,ahogy egyre magasabban kapaszkodik fel a sziklákon.Meglepődik a fiú gyorsaságán és igyekszik hamar feljutni,hogy ne várakoztassa meg.Nagy sietségében,megcsúszik,de sikeresen megtartja magát.*
 |
- Ha nem látok vörös színt, nincs baj... szerencsére még nem volt alkalmam ezt barátokon kipróbálni... *mondja nevetve, majd ő is odalép a sziklához*- De nem gondoltál arra, hogy olyanoknak veszed el az életét akik nem érdemlik meg? *szelíden tekintett a lányra* - Menjünk.. *veti fel ő is és ő is felkapaszkodik, nem sok idő kell, hogy a csúcson teremjen, ahogy lenéz a mélybe kellemesen megszédül, nézi a tájat.*
|
Hát persze,hogy nem,bár ki tudja.Lehet,hogy gondolok egyet és egy sorozatot eresztek a hátsódba.*mosolyogodik el haloványan.*Mellettük nincs szükséged ilyesmikre?Megörzöd teljes józanságodat?*érdeklődik,majd felpillant a sziklára.*Ha nem lett volna célom,már lemondtam volna az életről.*jelenti ki rideg hangon,mintha természetes dolgot mondana.*Menjünk.*azzal oda is lépett a falhoz és fogást keresett.*
|
- Végülis nem fontos, a lényeg, hogy már nem akarsz az életemre törni nem igaz? *nevet fel és kicsit szaporázza a lépteit* - Hát nem is tudom... ismerek itt pár animát de még sohasem kérdeztem meg tőlük... pedig nekem is eszembe juthatott volna az ilyesmi... *von végül vállat* - Az jó... de gondolom még azért nem szeretnél meghalni idő előtt... *mosolyog rá aztán rápilant az előttük elterülő sziklafalon* - Megmásszuk?
|
*Egyik kezével a haját kezdi el birizgálni,majd zavartal felkapja a fejét a kérdés hallatán.Halovány pír jelenik meg az arcán.*Ho...hogy mi?Ezt miből gondolod?*kérdezi meglepetten*Nincs esetleg egy olyan ismerősöd aki ért az ilyenekhez?*érdeklődik,majd figyelmesen hallgatja a fiút.*Folyton ezt érzem.Nem félek a haláltól.*feleli hallkan maga elé pillantva.*
|
- A megszokás az jó.. *nevet* - De nem inkább... megkedveltél? *vigyorog mint a tejbetök*- Szóóóval... akkor keresnünk kellene valakit aki ért ilyesmihez... tudod mi a fura? Én tényleg azt hittem akkor, hogy meg fogsz ölni... de valahogy nem féltem... a pengédtől... *mondja ezt már kicsit halkabban* - Éreztél már ilyesmit?
|
Érdekes?Micsoda?*tekint a fiúra*Ez csak azért van így,mert kezdelek....megszokni.*vágja rá a végét egy kis habozás után.*Változnak az idők és ha tényleg nem akarsz préda lenni,akkor menjünk tovább.*próbálja terelni a témát,menteni a menthetőt,bár ki tudja,hogy sikerült-e.Nagy valószínűséggel nem,amit be is lát,de nem foglalkozik tovább ezzel.*Nem tudom,hogy hogy néz ki.Ahhoz valaki olyat kéne megkérdezni,aki ért a növényekhez.Én maximum egy kecske lábszárával tudnálak lenyugtatni,amit nem sokkal előtte ejtettem rabul.
|
*Nem bírja megállni, hogy ne mosolyogja meg a dolgot* - Ez érdekes... nem igaz? Nemrég még én voltam a prédád, modt pedig, már nem akarnál megölni engem.. de nem a fejedhez akartam vágni, csupán megjegyeztem... *mosolyo tovább* - Ez nagy ötlet amúgy, tetszik! Menjünk és keressünk máris!
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
